Martina Formanova szerint férjét rövid betegséget követően, pénteken érte a halál a családja és a hozzá legközelebb állók körében.
A csehszlovák új hullám egyik meghatározó képviselője, aki Amerikában olyan filmeket készített, mint a Száll a kakukk fészkére, a Hair és az Amadeus, 86 éves volt.
Jan Tomás Forman néven született 1932. február 18-án a közép-csehországi Cáslavban. Szülei a második világháború alatt koncentrációs táborokban haltak meg, őt és bátyját rokonok nevelték fel. Az árvák számára létesített iskolába járt Podebrady fürdővárosban, itt kötött barátságot a későbbi drámaíró, ellenzéki vezető, majd csehszlovák államfő Václav Havellel és Ivan Passerrel, akivel több filmjének forgatókönyvét írták. Mivel el akarta kerülni a katonai szolgálatot, a prágai színművészeti főiskolán dramaturgnak tanult, kisebb filmszerepeket is játszott, majd a televízióban, filmstúdióban és kísérletező színházakban dolgozott.
Első dokumentumfilmjét a Német Demokratikus Köztársaságban vásárolt kamerával forgatta a Semafor színházban, majd 1963-ban elkészítette első játékfilmjét, a Fekete Pétert. A nemzedéki konfliktusosokat bemutató alkotás külföldön sorra nyerte a díjakat, odahaza viszont fanyalogva fogadták a szembesítést az egyáltalán nem idilli valósággal.
Forman hamarosan a csehszlovák újhullám egyik legismertebb alakja lett, filmjei egyszerre voltak szellemesek és kesernyések, józanok és leleplezők. Nemzetközi karrierjét az 1965-ös Egy szöszi szerelmei indította el, amelyet Oscar-díjra is jelöltek. A szomorú vígjáték egy munkáslány érzelmi felnőtté válásáról szól, a téma valóban az utcán hevert: a rendezőnek egy véletlen találkozás adta az ötletet. Az 1967-es Tűz van, babám is egy vidéki élményéből született: a groteszk alkotásban egy kisvárosi tűzoltóbálon a tombolaajándékokat ellopják, a szépségkirálynők nem mernek a színpadra lépni, végül kigyullad egy ház. A kultúrpolitika irányítóinak ez már sok volt, hiába jelölték ezt a filmet is Oscarra, odahaza betiltották, mert „gúnyt űz az egyszerű emberekből”.
Formant 1967-ben kiengedték az Egyesült Államokba, hogy Franz Kafka Amerika című regényét filmre vigye, de a terv végül kútba esett. Párizsban szemtanúja volt az 1968-as diáklázadásoknak, és itt érte a prágai tavasz eltiprása is. Hazatérni nem akart, ismét Amerikába ment, ahol 1971-ben minimális költségvetéssel készítette el első tengerentúli filmjét. A fiatalok problémáival foglalkozó Elszakadás ugyan nem lett kasszasiker, de elnyerte a cannes-i filmfesztivál Nagydíját.
A szűkösen élő Forman számára, aki még reklámfilmeket is elvállalt, 1975-ben adódott a nagy lehetőség. Michael Douglas, aki Ken Kesey Száll a kakukk fészkére című regényének filmjogait birtokolta, őt kérte fel rendezőnek, nem utolsósorban azért, mert nem kért túl magas gázsit. A film hatalmas szakmai és közönségsikert aratott, mind az öt fontos kategóriában elnyerte az Oscar-díjat. Az immár Amerikában is híres és sikeres Forman 1979-ben – már amerikai állampolgárként – megvalósíthatta régi vágyát, és filmre vihette a Hair című musicalt, amely mára kultfilmmé lett. Az 1981-ben E. L. Doctorow regényéből készült Ragtime élete első szuperprodukciója volt, de a hatalmas költségeket sem a fogadtatás, sem a bevétel nem igazolta. A csorbát az Amadeusszal köszörülte ki 1984-ben: a Mozart életét feldolgozó alkotás nyolc kategóriában kapott Oscar-díjat. A rendező számára a film azért is emlékezetes maradt, mert a forgatás egy része Prágában zajlott, és disszidálása óta először térhetett vissza szülőhazájába a kommunista hatóságok engedélyével.
A Valmont, a Veszedelmes viszonyok sokadik feldolgozása 1990-ben inkább bukás volt. Mégsem szomorkodott, mert hazájában győzött a bársonyos forradalom, és New Yorkban ismét találkozhatott Havellel, a demokratikus Csehszlovákia akkori elnökével. A művészi válságból 1996-ban a Larry Flynt, a provokátor című filmjével lábalt ki. Az Amerika legsikeresebb pornókiadójáról készült, a szólásszabadság kérdését boncolgató alkotás hatalmas vihart kavart, főként a feminista szervezetek tiltakoztak ellene. 1999-ben Ember a Holdon címmel rendezett filmet a hatvanas évek egyik legexcentrikusabb, legrejtélyesebb komédiásáról, Andy Kaufmanról.
Ezután Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek című regényét akarta filmre vinni, de a terv az utolsó pillanatban meghiúsult, mert az egyik főszereplő, Sean Connery kevesellte a gázsiját, és visszalépett. A 2006-os Goya kísértetei az inkvizíció idején játszódik, de a nácizmus és a kommunizmus idején megtapasztalt élmények ihlették. Hetvenöt évesen Prágában egy musicalt állított színpadra, a két főszerepet két fia játszotta, és a darab filmváltozatát is elkészítette.
Forman háromszor nősült, második és harmadik házasságából is ikerfiai születtek, másodjára 1998-ban. 1994-ben megjelent memoárjai magyarul Fordulatok – Emlékirataim címmel olvashatók. Nyolcvanadik születésnapja alkalmából Amibe nem halsz bele címmel portréfilmsorozat készült róla. A rendező sohasem válaszolt arra a kérdésre, hogy európainak vagy amerikainak tartja-e magát.
Milos Forman temetését szűk családi körben rendezik.
