Hétről hétre egyre újabb és újabb látnivalókkal gazdagodik a Fővárosi Állat- és Növénykert. Ez többek között a mostanában világra jött sok kisállatnak, például a kis sörényes hangyásznak, a koronásdaru fiókáknak és a prérikutya kölyköknek, valamint a tapír kislánynak, az ázsiai vadkutya kölyköknek, a húsz flamingófiókának, illetve az elmúlt időszakban sokat nőtt fekete hattyú és tarvarjú fiókáknak köszönhető.

Legutóbb a Dél-Amerikában őshonos mókusmajmoknál volt gyermekáldás. A kölyök, akinek a nemét egyelőre még nem tudni, július 8-án született, és most már elég jól lehet látni a Dél-Amerika ház kültéri nagyröpdéjében. Ezen a bemutatóhelyen a mókusmajmok több más újvilági állattal, köztük a termetes és színpompás arapapagájok több fajával, valamint a talajszinten lakó agutikkal élnek „társbérletben”. A kicsi természetesen szinte minden idejét anyja hátán, annak szőrébe csimpaszkodva tölti.

A mókusmajom (Saimiri sciureus) az Amazonas-medence erdőségeiben honos, viszonylag kistestű majomfaj: a nagy hímek is ritkán nyomnak többet 1 kilogrammnál, a nőstények súlya általában 750 gramm körüli. Nevüket a mókuséhoz hasonló ügyességük és fürgeségük miatt kapták. Változatos, némiképpen a madárcsicsergésre emlékeztető hangokkal kommunikálnak, kifejezetten társas, csapatban élő állatok. Szaporodásukra jellemző, hogy a 165-173 napos vemhességi idő elteltével szinte mindig csak egy kölyök születik, az újszülött azonban meglehetősen nagy, súlya az anya testsúlyának nagyjából egyötödét teszi ki!

A Fővárosi Állat- és Növénykertben már több évtizede foglalkoznak mókusmajmokkal. A jelenleg 17 állatból álló csapatban további vemhes nőstények is vannak, így az elkövetkező hetekben újabb mókusmajom kölykök születése is várható.

Forrás: Fővárosi Állat- és Növénykert
Kép: Fővárosi Állat- és Növénykert/Bagosi Zoltán