A Gyermekjogi Civil Koalíció javaslatokat fogalmazott meg az Emberi Erőforrások Minisztériuma számára annak érdekében, hogy a gyermekjogok a járványügyi helyzet teremtette helyzetben is maradéktalanul érvényesülhessenek.

A koronavírus járvány terjedésének megállítása kapcsán a kormány számos kényszerű és felelős intézkedést tett, így mások mellett elrendelte a nevelési-oktatási intézmények bezárását és a gyermekvédelmi intézményekben a látogatási, kilépési tilalmat. Ahogyan az egész ország, úgy a gyermekekkel kapcsolatos oktatási-szociális ellátórendszer is soha nem tapasztalt kihívással szembesül.

A Koalíció tagjai konstruktív és támogató módon szeretnének ajánlásaikkal hozzájárulni a közös erőfeszítéshez és egyben arra is felhívják a figyelmet, hogy a gyermekek jogainak védelme nemcsak kötelessége a felnőtt társadalomnak, de e jogok biztosítása elősegítheti azt is, hogy szülők és gyermekek, azaz különböző generációk jól működjenek együtt ebben a rendkívüli helyzetben.

A Gyermekjogi Civil Koalíció létrejöttét azért kezdeményezte 2015 februárjában az UNICEF Magyarország, hogy a közös szakmai fórummal elősegítse mind a párbeszédet, mind az aktív együttműködést a gyermekjogi és gyermekvédelmi területen dolgozó civil szervezetek között. A koalíció tagjai javaslataik megfogalmazása során az ENSZ Gyermekjogi egyezményét vették alapul, ami hazánkban jelenleg is hatályos

1) A megfelelő tájékoztatás jogának vonatkozásában

• Minden gyermeknek joga van megérteni mi történik körülötte. A gyermekek számára is érthető módon megfogalmazott, vizualizált tájékoztatókat kell készíteni, amelyek közvetlenül elérhetőek a gyermekek és fiatalok számára az általuk használt csatornákon. A könnyen érthető tájékoztatás kiemelten fontos a fogyatékkal élő gyermekek esetében is.
• Átlátható és közérthető módon kommunikálni kell a gyerekekkel azt is, hogy kórházi karantén esetén mi történhet velük – akkor is, ha a gyermek fertőzött (de a szülő nem) ill. fordított esetben is.
• A gyermekeket be kell vonni a helyzet megoldásába amennyire lehetséges, ehhez tájékozódni kell az ő technikai eszközeikről, saját megoldásaikról, lehetőségeikről.

 

 2) A neveléshez, oktatáshoz való hozzáférés vonatkozásában:

• Minden iskolás gyermekhez el kell jusson az életkori sajátosságainak megfelelő távoktatás valamilyen formája (akkor is, ha nincs Internet vagy televízió készülék, nyomtató otthon).

• Kiemelt figyelmet és türelmet kell tanúsítani e rendkívüli oktatási szituáció során, hiszen számos gyermek, szülő és tanár “menet közben” tanulja az oktatás ezen formáját, amit a tananyag és a számonkérés kapcsán indokolt figyelembe venni.
• Az oktatáshoz való egyenlő esélyű hozzáférés csak akkor biztosított, ha a legszegényebb háztartásokban élő gyermekek sem esnek ki a tanulásból. Ehhez mindenképpen fel kell mérni a digitális oktatáshoz szükséges eszközök rendelkezésre állását, és ahol ebből hiány van (például csak a települési önkormányzat épületénél van wifi), ott meg kell teremteni ennek lehetőségét. A digitális oktatás során is szükség van a differenciálásra. Azt a gyerekek szociális helyzete mentén különböző tárgyi feltételek, valamint tanulási technikáik, és az önálló tanuláshoz biztosított lehetőségeik elérései egyaránt indokolják.
• A tanév teljesítéséhez minden segítséget meg kell adni a gyerekeknek; az érettségizők számára a lehető leggyorsabban egyértelművé kell tenni, hogy milyen módszertan szerint, milyen eszközökkel és mikor fognak vizsgázni.
• A speciális szükségletű gyermekek számára az érintett szakemberekkel történő konzultáció alapján lehetőség szerint egyénre szabott programot szükséges biztosítani.
• Távoktatás esetén a speciális nevelési igényű gyermekek és fogyatékossággal élők egyedi igényeire oda kell figyelni. A különböző tantárgyak tananyagával való haladáshoz, az online tanulás támogatásához az iskolafenntartók – együttműködve az iskolákkal – adjanak ki speciális módszertani szempontokat figyelembe vevő útmutatókat, amelyek segítségével a szülők strukturálni tudják a tanulási kereteket.
• Az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramjának megfelelően célszerű kidolgozni módszertani ajánlásokat a távolmaradásban lévő kisgyermekek foglakoztatáshoz is.

 

3) Az étkeztetés megoldása vonatkozásában:

• Az intézmények bezárása nem jelentheti a gyermekétkeztetés szolgáltatásainak szünetelését, a gyermekétkeztetést – akár a családokhoz történő kiszállítással – változatlanul biztosítaniuk kell az önkormányzatoknak.

4) A gyermekvédelmi ellátórendszer,  jelzőrendszer, veszélyeztetés vonatkozásában:

• Az új helyzet jelentősen növelheti a családon belüli erőszak, bántalmazás előfordulását. Fontos minél több egyszerű kiadvány terjesztése minél szélesebb körben erről, illetve a gyermekek számára elérhető hotline és cset-vonalak (civil szervezetek, mint a Kék Vonal, NANE, Yelon) kapacitásának bővítése.

• Szükséges a helyi gyermekvédelmi ellátórendszer megerősítése – a nevelési problémákkal küzdő családokra való fokozott odafigyelés érdekében. (Vannak gyerekek, akik felügyelet nélkül vannak otthon, amíg a szülők dolgoznak – függetlenül attól, hogy egyes iskolák tartanak felügyeletet).

5) A sérülékeny csoportok vonatkozásában:

• Fokozott odafigyelésre van szükség a védelembe vett gyermekek esetében (a gyermekvédelmi észlelő- és jelzőrendszer működését komoly kihívás elé állítja az a helyzet, hogy a családjukban veszélyeztetett gyermekek különösen sok időt töltenek otthon). Szükséges szakmai protokoll és módszertani ajánlás kiadása a nemzetközi válsághelyzetekre irányadó szempontok alapján.
• Az intézményi szakellátásban élő gyermekek különösen veszélyeztetettek. Az ő esetükben nem lehet eltekinteni a fokozott fertőzésveszélytől és a velük dolgozók védelmétől sem. Tekintettel a szökések korábban is magas számára, az új helyzetben egységes protokollra van szükség a visszatérő gyerekek elkülönítése és megfelelő pszichés támogatása érdekében is.
• Az intézményben élő, különböző osztályokba járó gyermekek bekapcsolódása a tanításba nagy mértékben nehezített, mert nem csak a szükséges digitális eszközök nem állnak kellő számban rendelkezésre, de sok esetben még az elemi tárgyi feltételek sem.
• Egyszülős családok esetén támogatni kell a gyermekről való gondoskodást.
• A közegészségügyi vészhelyzet a különösen sérülékeny gyermekcsoportok esetében – gondolva pl. a fogyatékossággal élő és kettős szükségletű gyerekekre – fokozott odafigyelést igényel, nemcsak az oktatásban, de egyéb területeken is.
• A krónikus betegségben szenvedő, kezelés alatt álló gyermekek esetében szükség van szakmai állásfoglalásra és intézkedésre arra vonatkozóan, hogy milyen módon jutnak hozzá az ellátáshoz, gyógyszerekhez, segédeszközökhöz, különös tekintettel arra, ha a nehezebb körülmények között nyújtott ellátásnak  az anyagi fedezete nem áll a család, illetve az ellátó intézmény rendelkezésére.
• A gyermekekkel és családokkal dolgozó szakemberek megfelelő védelméről, támogatásáról minden formában gondoskodni kell, mivel eddig rájuk a tájékoztatás során nem tértek ki. A gyermekjóléti, gyermekvédelmi alap- és szakellátásban dolgozókat és a társszakmák képviselőit egyaránt érinti ez, hiszen ezeken a területeken a munkavégzést biztosítani kell.
• Intézkedési terv kidolgozására van szükség azon esetekben, amikor a gyermek hozzátartozói megbetegszenek, és a gyerekek felügyelet nélkül maradhatnak. A tágabb család megkeresése, családba fogadás, illetve végső esetben a gyerekek ideiglenes elhelyezése szükségessé válhat, miközben a gyerekeknek maguknak is karanténba kell kerülniük ezekben az esetekben.

A koalíció tagjai valamennyi fentebb felsorolt témában tovább dolgoznak a gyermekek és családjaik számára legjobb megoldások kidolgozásán, illetve ennek támogatásán. A terepen szerzett tapasztalatainkat, további ajánlásainkat készséggel megosztjuk és szívesen gondolkodunk együtt a vonatkozó területekért felelős kormányzati szakértőkkel.

Jelen közleményhez csatlakozott a Család, Gyermek, Ifjúság Közhasznú Egyesület, European Roma Rights Centre (ERRC), Európai Szülők Magyarországi Egyesülete (ESZME), Gyerekesély Közhasznú Egyesület (GYERE), Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány, Igazgyöngy Alapítvány, Jogismeret Alapítvány, Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány, Közép Európai Mediációs Intézet (KEMI), Magyar LMBT Szövetség, Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség, Magyar Pedagógiai Társaság Gyermekérdekek Szakosztálya – Korczak Munkabizottság, Menedék Egyesület, Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen (NANE) Egyesület, Pressley Ridge Magyarország Alapítvány, Reményt a Gyermekeknek Közhasznú Egyesület, Rosa Parks Alapítvány, UNICEF Magyarország, Társaság a Szabadságjogokért (TASZ), Validity Alapítvány, Világszép Alapítvány, valamint egyéni szakértőként Bíró Dalma, Cserey Miklós, dr. Lux Ágnes, dr. Hegedűs Judit, Mészárosné Toma Andrea, dr. Nagy-Nádasdi Anita, dr. Rácz Andrea, dr. Mátyók Fanni. A Gyermekjogi koalíció jelen kezdeményezését támogatja a Eurochild, a 34 országban 176 tagot tömörítő európai gyermekjogi ernyőszervezet.

 

 

 

Forrás: UNICEF Magyarország

Fotó: pexels.com