A Nobel-díjas kolumbiai író, regényíró, elbeszélő élete legnagyobb részét Mexikóban és Európában töltötte, haláláig Mexikóvárosban élt. Gyakran a mágikus realizmus leghíresebb írójának nevezik, és írásainak nagy része erősen kötődik is ehhez a stílushoz, de túl változatosak ahhoz, hogy művei összességükben könnyen beskatulyázhatóak legyenek. 1982-ben irodalmi Nobel-díjat kapott „regényeiért és elbeszéléseiért, melyekben fantasztikum és valóság ötvöződik mesterien, s mert a sajátos képzeletvilágú művek révén ábrázolja földje életét és konfliktusait”. Beutazta Dél-Amerikát, elidőzött Havannában, Caracasban, Bogotában és Mexikóvárosban. 1967-től tíz évet töltött Európában, munkatársa volt a „Mundo Nuevo” és a „Casa de las Américas” című lapoknak Barcelonában, majd Mexikóban élt, ahonnan 1982-ben tért vissza hazájába. Kapott Chianciano-, Rómulo Gallegos- és Neustadt nemzeti díjat, 1982-ben irodalmi Nobel-díjjal tűntették ki. Magyarul is olvasható művei: Söpredék, Az ezredes úrnak nincs aki írjon, Baljós óra, Száz év magány, A bölömbikák éjszakája, A pátriárka alkonya, Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája, Szerelem a kolera idején.