A Lajkó – cigány az űrben egy elsőfilm. Lengyel Balázs rendezte, aki eddig forgatókönyvíróként dolgozott (Kojot, Dumapárbaj). A film viszont sokkal több egy elsőfilmnél: mai szemmel és fejjel átdolgozott utópia Gagarinról, Lajkáról, az első ember Holdra szállásáról, és az ötvenes évekről, rendkívül jó humorérzékkel.

Lajkó, azaz Serbán Lajos (Keresztes Tamás) egyszerű, de elszánt, különös figura. Kissé lökött és minden lében kanál édesapjával (Pálffy Tibor), és meleg-szívű Jenő menedzserével (Gyabronka József) céljuk közös: részt venni a világ végén lévő űrállomáson az űrhajós-jelölt versenyen, és megnyerni azt. Lajos vetélytársai a Hitlerjugend vezetője, Helga Mengele –igen, annak a Mengelének a lánya-, egy állandóan meditáló kirgiz, aki szinte ott sincs, és egy szovjet, aki mikor megtudja, hogy a verseny fő zsűrije és védnöke Brezsnyev elvtárs, elmenekül a helyszínről. Vicces helyzetkomikumok során végül kidőlnek az ellenfelek, bebizonyosodik hogy a germán óriásnő csak célpont az oroszok szemében és hűvösre kerül, csakúgy mint Lajkó apja, aki lenyúlja Brezsnyev elvtárs pecsétgyűrűjét.

Végül hősünk kerül az űrbe, amit itt egy budiként látunk viszont, itt találkozik korábban elhalálozott édesanyjával (Papadimitriu Athina), aki ellátja bölcsességekkel. Mindeközben Jenőt elcsábítja Brezsnyev elvtárs, így Jenő rájön valódi identitására, hogy a fiúkat szereti.

A film végén tanúi lehetünk annak a pillanatnak, mikor az állandóan faarcú és kő-merev Lajkó végre elengedi magát és nevetni kezd, ekkor mi is fellélegzünk.

A film nagyvonalú és következetes abszurditása, minimalista és zord képi világa, teljesen karikatúraként felfogott karakterei és a váltakozó stílusú poénjai, amik helyenként már-már az obszcenitást súrolják, megidéznek egy számunkra ismeretlen kort. Érdekesen felépítenek egy világot, amivel egyedülálló darabbá teszik a filmet a mai magyar mozis palettán. Keresztes Tamás és a Brezsnyevet alakító orosz színész zseniális, remekül kikapcsolja a nézőt, mindenképpen megnézésre ajánlott, egyedi darab.

 

Értékelés: 10/7.7

 

Forrás: Baska Balázs – vendég író